CSATLAKOZZ!
HÍRLEVÉL
2013.03.12

A szavak önkényuralma

Ugró Miklós: Amióta Medgyessy Péter bejelentette az árokbetemetés politikáját, egyre több - olykor teljesen jelentéktelen ügy - osztja meg a társadalmat. Az utóbbi napokat az önkényuralmi jelképek körüli parttalan és mindkét fél számára kilátástalan vita uralta, mintha az elmúlt hetvenegynéhány évben két különböző országban élt volna a helybéli lakosság. S nemcsak azon megy a huzakodás, hogy az önkényuralmi jelképeket hordják avagy nem, kitűzzék, kiragasszák, kiszögezzék, netán levegyék, bevonják, rejtegessék, hanem azon is, hogy mi tekinthető önkényuralmi jelképnek, szűkítsék-e törvényben meghatározott körét vagy kíbővítsék, esetleg mindenki felejtse el az egészet, s keressen jobb elfoglaltságot magának. Pedig - mint említettem volt - törvényben írták elő, mi számít tiltott szimbólumnak, mégis évek óta perlekednek egymással a polgárok, hogy az Árpád-sávot vagy a haza szolgálatáért plecsnit helyénvaló-e nyilvánosan mutogatni, de akárcsak emlegetni is. Ezek látványa is súlyos lelki traumát okozhat, nem csak a szvasztika vagy a vörös pentagram, ám ha a tiltásnak a fájdalom-, esetleg a rémületkeltés a kritériuma, akkor nemcsak a vizuális szimbólumokra kell figyelnünk, hanem gondoljunk arra, hogy egy-egy szó használatával, verbálisan is fájdalmat gerjeszthetünk. Bizony, vannak önkényuralmi kifejezések is. (...) A szavak félelmet keltő volta döntően az életkortól függ, kisebb részben a kultúrától és a környezettől.

Figyelmébe ajánljuk