Tragikomédia

Létrehozva: 2009. június 17., 07:24	nyomtat	küld

Hétfőn a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ azt ígérte, hogy megszavazza Baka András főbíróvá választását. Nem szavazták meg. A gyanú természetesen azokra vetül, akik a köztársasági elnök megleckéztetése és a lojális jelölt kikényszerítése érdekében ezt már többször is megtették: azaz a szocialistákra. Ők kétszer intettek be Sólyom Lászlónak a kőkemény belső reformokat ígérő Havasiné Orbán Mária jelölésénél, illetve egyszer a mostani jelöltnél, Baka Andrásnál. Ellene már érvelni sem tudtak, hiszen Baka az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagjaként nehezen elfogadható véleményt fogalmazott meg a tatai sortűzper főbűnösének oltalmában. Ráadásul ő a bemutatkozásakor már óvakodott a karakteres elképzelésektől is. Kifejezetten langyos tervekkel állt elő, mégsem felelt meg a baloldal kényes ízlésének.

A tegnapi nyilatkozatokból mégis úgy tűnik, a szocialisták immár nem vállalják tovább annak a súlyát, hogy az ő jóvoltukból nincs elnöke több mint egy éve a harmadik hatalmi ágnak. Csakhogy a javaslatuk a főbíró nyílt szavazással való megválasztására enyhén szólva is problémás. Hiszen a titkos szavazás lényege, hogy a politikától elméletileg függetlenül működő intézmények vezetői ne tudhassák, kinek tartoznak hálával a támogató voksokért. A Fidesz tehát öngólt rúgna, ha belemenne a nyílt szavazásba.

Az államfő tegnap délután úgy döntött: a csúfos kiütés ellenére hajlandó lesz harmadszorra is a pályára küldeni a játékosát, és hétfői elbizonytalanodása dacára nem várja meg, amíg "olyan" parlament alakul, amelyiknek van értelme jelöltet állítani. Kérdés, hogy jól teszi-e, ám ha a nyílt szavazás ostoba terve elbukik, belátható, hogy a Fidesz is csak egy módon cselekedhet: tartva korábbi szavát Baka mögé áll.

Bár a bohózatért a fő hunyó a legfőbb állami intézményeinket közéleti ripacskodásnak és pitiáner játszmáknak alárendelő balliberális tábor, némi kritika kijár a köztársasági elnöknek is. Abban ugyan igazat adhatunk Sólyom Lászlónak, hogy tarthatatlan volt a korábbi gyakorlat, amikor háttéregyeztetéseken alkudtak meg a pártok a teljes politikai elitnek tetsző főbíró, főügyész vagy éppen ombudsman személyéről, a lakáj szerepét szánva az államfőnek. Mégis nyilvánvaló: Sólyomnak legközelebb lehetőséget kell adnia a végső döntést meghozó pártoknak, hogy képviselőik előzetes egyeztetéseken megfogalmazhassák a jelölttel szembeni (szigorúan nem személyi) elvárásaikat.

Most is jó lett volna egy keményebb kiállású főbírójelöltet találni. Olyant, akiknek van ereje a bíróságok rendbetételével járó óriási feladathoz. Mert ami ma a bíróságok egyikén-másikán történik, az bátran minősíthető vérlázítónak. Hogy a 12 éven át húzódó Tocsik-perben nem sikerült két, egymásra a legkisebb mértékben is hasonlító ítéletet hozni. Hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság közös lebőgéseként a brókerbotrány összes főbűnöse megúszta, beleértve a politikai megrendelőket, a pénzügyi kitervelőket és - Kulcsár Attilát leszámítva - a többi végrehajtót. Hogy ha cigány dob kárt nem okozó Molotov-koktélt, az büntetéssel nem járó rongálásnak, ha magyar, akkor ugyanaz emberölési kísérletnek számít. Hogy a tisztes polgári életet élő ellenzéki tüntetők, akiket mondvacsinált indokokkal, véresre verve szállítanak a bíró elé, a hatalom elvárásának megfelelően azonnal mehetnek is a zárkába. Hogy egy pitiáner sajtóper következő tárgyalására csak jövő februárban van időpont.

De legfőképpen olyan főbíró kellene, akinek a felügyelete alatt nem évekig tartó nyálas tragikomédia, hanem gyors, igazságos és következetes eljárássorozat lesz a tolvajkormány bűnöseinek a pere.